3/01/2010

The Shadow


(part of the "Our Playhouse" series - 2009)
-oil on canvas-
-100cmx50cm-

11 comments:

  1. Nagyon profin dolgozol, te csaj.
    A véleményedet elolvastam, és egyetértek veled, ezért csak ennyit: nem is akarok én költő lenni, csupán időhiányban szenvedtem...
    Szia, légy továbbra is ügyes!

    ReplyDelete
  2. Melinda:

    Mindenki megérdemli a dicséretet, aki szívvel-lélekkel dolgozik, és nem mondhatja senki, hogy a képeid nem így készültek. :)

    Szabadságvágy :) ezt sosem akarom elveszíteni, még akkor sem, ha lassan felnövök. :) Ezért jó ott beszélgetni és olvasni, nem hagyják, hogy elfeledjük kik vagyunk és hová szeretnénk tartani. A nyugalom a beilleszkedést és szürkeséget jelentené, börtönt, amiből nem kérünk. Szerintem te sem. :)

    További szép napot!

    ReplyDelete
  3. Nightmare:

    Tudod, en mar felnottem, es azt latom, a vilag fenottjei nagyon a nyugalmat keresik... es az o mozdulatlan vilagukat nezve rajottem, hogy ok mar nem is elnek...
    Ezert van talan az, hogy irtozva menekulok abbol, amit e vilag mindegyikunktol elvar --> a dermedtsegbol...
    Szamomra ez a halal...

    ReplyDelete
  4. Melinda:

    Egyet értek, az maga lenne a halál. De, ha ez így van, én örökké szeretnék élni. :) Szabadon és mindig menekülve, érezve, hogy ÉLEK. :) Mint most is.

    ReplyDelete
  5. Az elkovetkezo irasomat (versemet?) ne ertsd felre kerlek, egyaltalan ne ertsd felre...:)
    ...

    Téged

    Egy meredek lélegzetvétel
    szétfoszlik kívül,
    aztán csendben legurul még egy,
    s lelkem letérdel.
    Ernyedten kiürül az agy belül,
    s lassan lehunyt szemeimmel
    magamba zuhanva némán,
    szétnézek.
    Mindenhol Idő vesz körül,
    kopár üregemben visszhangzik
    egy megszületett múlás.
    Az élet.

    Mint csengő hang üveges éle,
    úgy bukkansz fel belőlem,
    mélyből az égre
    hírtelen-szárnyakon repülve
    másik énem lénye!
    Kinyitom szemem szédülve nézve
    amint fölcsapó lángjaid sarkamba vájnak,
    mégis nyilalló élüket szeretem…
    Az életek csak rideg bánat-köveken fájnak,
    ha a természet széltelen…
    S én hosszan belefújok a tűzbe,
    a lángot élesztem,
    ébresztem mi számomra
    végtelen.
    Téged.

    ReplyDelete
  6. Melinda:

    Szeretek verseket elemezni, meg elmélkedni rajtuk, ezért nem értettem félre a verset, a sorok mögé láttam. :)

    "Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás." /Hioszi Tatiosz/

    ReplyDelete
  7. Hello dear friend,
    Not great sentence with me, just to say “splendid”

    ReplyDelete
  8. Rolero, thank you, you are extremely kind...:)

    ReplyDelete
  9. Simply i would say BEAUTY. you really need some deep thinking to create wall art paintings like this. Keep up with good work.

    ReplyDelete